Fekete-Fehér

Feketén fehéren jártam utam, melyikre lépek nem tudtam.

Gyakran a sötét kedvezett, a világos már nem felelt.

Bábu vagyok egy sakktáblán, kiütöttek, vége már.

Utamban egy színes rózsa, mit keres itt? Eltapostam.

Járom utam, reménykedek, egyszer talán felébredek.

Aztán...

„váratlanul, minden mozdulat nélkül kinyitotta szemét az a lány”

Üres

Üresnek látok mindent, mi elém tárul,

Üres a szó, üres a gondolat üres a magánytól.

Üres házak faláról lecsöpög minden könnycsepp

mit a kislány ejtett abban a dermesztő hidegben.

Nagyon üres.

A városok kihaltak a virágok nem virágoznak, csak téged néznek ahogy mész, létezel, magányosan lépkedsz, földre leszegett fejjel.

Üres? vagy zsúfolt?

Ugyan az

Semmi különbség mégis aggaszt

Mikor találtalak meg, éjjel vagy nappal?

Részeg vagyok vagy csak részeg a lelkem, mindenhol vagyok, de sehol sem,

hogy lehetek ennyire magányos ember?

Velem vagy, vagy nélkülem? Mindegy is mar..

Senki vagyok ki hazatalált hosszú vándorlása során.

Nem várok választ

Semmire

Minden vagy semmi

Semmi jelentősége.

/sajátvers/

bemutatkozás

"Sötétedésig bóklásztunk a fák közt
Közben végig csak azon gondolkodtam, vajon
Gondolkodni kár-e hogy lehet jaj
Gondolj csak jobban bele
Most nem folyton csak a gond van vele
Mikor gondolkodsz gonddal tele"

Ha túlélted ezt is, most miért félsz?
Gondolj csak jobban bele.