2018. június 30., szombat

KCSZC

K-C SZ-C
- Fejtsd meg

Gyakran, önmagam rátalálása céljából felszállok egy járatra Budapesten és addig megyek, míg még ismerem a környéket. Tovább már nem merek, féltem mindig az ismeretlentől.
Ilyenkor a gondolataimba belemerülve, ablakon kinézve, elbambulva gondolkodom az élet nagy ésmegmagyarázhatatlan dolgain. 
Ma egy hosszú és fájdalmas útnak nézek elébe. A kettes villamoson utazva gondolataimban Téged gyászollak. Este 10 óra
Tegnap délután sétáltál ki az életemből, olyan hirtelen és érzelemmentesen, mint ahogy besétáltál.. Ezzel üressé téve az életem. Most üresen állok, mindennek háttal…De tudd, veled álmodni sokkal könnyebb, mint egyedül ébren, vagy valaki mással.
Ez a villamos út tökéletes arra, hogy átgondoljam az érzéseimet, és saját magamban sikerüljön lezárni minket.Nincs sok időm.
Kezdjük ott, hogy a Közvágóhídig sosem mentem még el, Boráros térre egyszer, talán addig fogok ma is, de leginkább a fővámig vagyok jártas. Borárosig is csak azért mentem, mert szeptember elsején, suliba menet elaludtam és két megállóval a fővám után ébredtem fel, amit kisebb szívroham kísért.
Már-már megszokott, unalmas járat. (…voltam számodra) 
Ezalatt a hosszú villamos út alatt van időm átgondolni az érzéseimet, elmélkedni a múlton, bár tudom nem lenne szabad, de mindig a tiltott dolgok tetszettek. Lehet te is csak ezért bűvöltél el. Előkaptam egy lapot és megkezdtem rövidnek tűnő kapcsolatunk leltárba szedését.
Régóta ismerlek, de csak 43 napig boldogítottad az életem. 

Első nap; megtorpantál, kell ez neked? Biztos érzel? Mennyi kérdés. Megmagyarázhatatlanok. Azt mondtad ez olyan, mint esküvő napján, amikor a vőlegény megtorpan az esküvő elöttiidőszakban. Nem, ez nem olyan.

Második nap;  „Hadd érezzem a meleget, hadd érezzem a hideget. Ez van nekünk megírva, most mi jövünk, sikerek várnak, néha elbukunk. A holdfényben táncolva, hat nincs meg mindenünk?”

Nyolcadik nap; Ma alszunk együtt először. Izgulok. Csak én éreztem jól magam?  Borozunk és elalszunk a tv előtt. 

Kilencedik nap; Együtt tanulunk, pizzát rendelünk, de nem bírjuk megenni, egy hétig pizzát ettem utána. 

Tizenegyedik nap; Másképp viselkedsz. Kicsit kiábrándultál? Én igen. Semleges vagy. Megkezdődik ettől a naptól a folyamatos bizonytalanságom abban, vajon szeretsz e egyáltalán. Talán ezen a napon abba kellett volna hagynunk. Azt mondod nem tudod kellek-e, nem tudod érzel-e. Sokat sírok.

Március 15. tér
Tizenkettedik nap. Újra érzem, te is? azt se tudod mit akarsz. Nem tudsz te semmit. Én se. Ma este megint úgy beszélsz,mint régen.

Tizenhatodik nap; bemutatnál a szüleidnek. Szeretnél látni, hiányzom neked. Engem sosem ijesztettek meg a Te érzéseid. Ha voltak egyáltalán. Akkor téged miért? Szeretsz, hiányzom,miért hazudsz miért miért miért.

Minden áldott nap mást érzel, egyszer szeretsz, máskor löksz el. Elhiteted én kellek, majd úgy döntesz nem állsz készen,szerettelek.. De már megbántam, tiszta szívemmel.

Fővám tér
Eszembe jutott az első találkozásunk. Azóta rád vágyom legbelül. Melletted ébrednék minden nap, a karjaidban. Ehelyett ma reggel más mellett ébredtem, nevét nem tudtam, ez talán segített.

Zsíl utca. 
Megbolondultam. Sosem szerettél, nem vagyok elég jó, megnevettettél. Többet talán nem beszélünk, elfelejtettél.kávécigiéjszakázáscigidumadumacigiKAPhajnali4kolabortv szállj ki már a fejemből.

Utolsó nap, elhagytál. Nem hagysz más választást. Elhatároztam, nem utazom tovább, reméltem veled megismerhetem az ismeretlent. De te esélyt sem adtál. Nem én vagyok neked az a lány. Lezárom a történetünket, elengedlek. Elrakom a tollat és a papírt eldobom az érzéseket. Leszállok, levegőt veszek, mondd utánam: „sosem ismertelek”.

Boráros tér
Ég veled!

2018. május 20., vasárnap

Leltár

Volt egy házam, tágas és kényelmes, benne egy üres szoba,
Ott foglaltam imába utolsó kívánságomat.

Volt egy bakancsom, fekete, csillámos.  
Volt egy kabátom, amit immár nem hordok.
Álmaimban gyerekeim voltak, fiú és egy lány,
Voltak könyveim, édesanyám, édesapám.​
Volt egy utam, célom, mégis a kevésbé járt tetszett nekem,
Testvérem, barátaim, szeretőim, kik sosem fogták kezem.
Volt egy rózsám, ma már az is elveszett
Volt egy szívem, amit hagytam kihűlni egy őszi reggelen.

Nem maradt immáron semmim és senkim csak egy üres szoba,
Ahol a gondolataim hangosabbak, mint a zokogásom és a halál zaja.
Leltárom befejeztével felidéztem minden emléket,
Csak téged akartalak, te voltál az utolsó reményem.
Őrizd a szemem, testem, a kihűlt vérem, 
Mondj el egy imát, hogy lelkünk összeérjen.



2018. április 25., szerda

Nem teheted

Megőrülök, ha rád gondolok; ajkadra,szemedre, csókodra,
Mély tekintetedbe pillantva 
elveszek, 
nincs kiút soha.
Hiányod felemészt, tudom nem tehetem
Nem teheted, hogy rám vágyva 
elhagysz ily hirtelen.
Lágy mosolyod, kezünk érintkezése bennem ég 
Simogass, míg el nem alszom,
Míg el nem ér a sötétség.
Utolsó percek, utolsó szavak, mire vársz?
Csókolj meg, hisz legbelül, tudom csak erre vágysz.
Őrizd a szemem, testem, lelkem, szivem
Radbíztam az életem, te mégis itthagytál
üresen 

2018. február 11., vasárnap

Feltártam a bensőd


Feltártam a bensőd már tudom ki vagy
A téli hóesésben a lámpák fénye alatt,
Egy csillagra gondolok mely tegnap hullott darabokra 
A meleg szívem aznap örökre megfagyasztottad.
Finom pillantásod némán ordított
Segítségért kiáltott hogy túléld a másnapot
A hold fénye már nem világít be ablakomon
Te voltal a fény akihez menekültem azon az esti alkonyon
Mennyország kapuján áthaladva visszanézek

Nem téged választottalak..hanem a megszépítő messzeséget