*GONDOLATOK HAJNALBAN*

Születés- élet-halál

2.Kérlek, törd össze újra a szívemet.

0.Könnyek gördülnek le arcomról megállíthatatlan gyorsasággal. . 

1.Mindig Te.

8.Csak Te.

0.Csomó a torkomban, belül sajog a mellkasom, minden percben, mikor eszembe jut, hogy megláttalak azon a nyáron, ott, ahol sosem kerestelek volna. A szívemben. *Narancssárga mellényben.*

6.Nem válaszolsz. Megfojt az emléke annak, mikor beszéltünk az ágyon, a gondokról. Szomorú arccal közöltem, nincs közös jövőnk.  Sírtál. Ne sírj. Van.

2.Láttad az üzenetemet. De többet nem fogsz visszaírni. Szétszakadok belülről. Küzdök, hogy elengedjelek, vagy mégse.

8.Te már rég megtetted. Miért? Miért veszed el a reményemet. Az az enyém, nincs hozzá jogod. Tolvaj.

2.Szeretném visszacsinálni. Engedd! Gyengülök. Látni akarlak.

0.Azt mondtad régen, hogy különleges vagyok. Azt mondtad sosem éreztél még ilyet. Miért nem engeded meg magadnak, hogy újra ezt érezd. NEM MÁSSAL. természetesen

1.Kereslek. Mindenhol. Mindenkiben.

8.Bízz bennem. Túl leszek ezen is.

0.(Vagy nem)

7.Piszkos, mocskos múltunk már csak teher lesz, amitől próbálok. Elszökni próbálok. Tőled. Ahogy tanítottad.

1.Nyári estén sétáltunk haza. Környékeden sétáltunk. Elmondtad a legnagyobb titkodat nekem. Erősek maradtunk. Együtt azt is leküzdjük. Mint minden akadályt. Emlékszel?

2.Fogom a kezed. Távolról is. Bár nem akarod. Csak nagyon mélyen. Azzal mit kezdjek.

TEHETETLENSÉG

SEGÍTSÉG

ŐRÜLTSÉG

2.Erdőben voltunk, kissé hűvös szellő megcsiklandozta az arcom. Majd Te is.  

0.Olyan nehezen múlik. Nem segít semmi, csak Te tudnál.

1.Hervadó csendje még a pillanatnak, mikor egymást néztük, szavak se kellettek, de tudtuk, itt a vég.

9.Kertek. Csak egy, de az nagyon. Egyszer az esküvőt szerveztük ott, később a szakítást beszéltük. Vicces. Fájdalmas. Zokogtam, mikor elköszöntünk, de csak utána. Ne láss gyengének.

0.Nélküled egy senki vagyok. Adj értelmet az életemnek.

8.Ismerős dallamok. Az vagy te. Ismerős. Dallam. Régen még ismertem. Szerettem.

0.Éjszakára szeress belém újra. Énekeld a kedvenc számomat, légy újra féltékeny, de közben tagadd, mint régen, légy mocskos, akard, hogy a tied legyek. Felejtsd el reggelre. Megérdemlem.

6.Fáradt vagyok. Iszom egy kávét. El ne aludjon a szerelmem irántad.

Fény

Álmodtam. Megaláztál.

Álmomban megaláztál.

Többet nem látsz belém, méltó sem vagy rá.

Többet nem dobog úgy a szíved mintha maratont futnál.

Többet nem érzel hasonlót se mint nálam.

Így döntöttél és végül én kacagok,

Mert én érezni fogom mindazt, amirol te csak álmodsz.

Válaszd a semmit, én a mindent 

Minden, kivéve a te személyed.

Jobb is így. Megaláztál. 

Nem kellesz többé, feladtál.

Érzéseimet semmibe vetted, nevettél. Azt hiszed jobb lesz csak mert felszínesen elengedtél. 

Neked biztos, te gyáva,

Félhetsz mert én erősebb vagyok nálad.

Belül viszont sír a lelkem téged gyászol,

Te meg várod a sorod, a pokol már lángol. 

Minden érzésemet kukában tartom, szívemet lelkemet,  

Ott van nézd csak, nevess, egykor azokat szeretted 

Most már elmész mellette, még le is köpöd

Nemlétező érzéseid és emléked is könyörög.

Nevetséges 

Neked úgy is mindegy te érzéketlen.

Semmit nem érző,

Felejthető

Lehetetlen

Téged elhagyva rád se nézve 

Örülök, hogy a múlté vált emléke

Arcodnak, érintésednek, ami nem méltó hozzám,

Ámítás és álom, hogy abban bíztam, az voltál.

Bár nem is mertelek volna téged nem ismerni meg  

... mindenki boldog lenne.

Főleg én 

Aki viszont már látja a fényt, a kiutat.

A sokat emlegetett alagút legvégén. 

KCSZC

K-C SZ-C

- Fejtsd meg

Gyakran, önmagam rátalálása céljából felszállok egy járatra Budapesten és addig megyek, míg még ismerem a környéket. Tovább már nem merek, féltem mindig az ismeretlentől.

Ilyenkor a gondolataimba belemerülve, ablakon kinézve, elbambulva gondolkodom az élet nagy ésmegmagyarázhatatlan dolgain. 

Ma egy hosszú és fájdalmas útnak nézek elébe. A kettes villamoson utazva gondolataimban Téged gyászollak. Este 10 óra

Tegnap délután sétáltál ki az életemből, olyan hirtelen és érzelemmentesen, mint ahogy besétáltál.. Ezzel üressé téve az életem. Most üresen állok, mindennek háttal…De tudd, veled álmodni sokkal könnyebb, mint egyedül ébren, vagy valaki mással.

Ez a villamos út tökéletes arra, hogy átgondoljam az érzéseimet, és saját magamban sikerüljön lezárni minket.Nincs sok időm.

Kezdjük ott, hogy a Közvágóhídig sosem mentem még el, Boráros térre egyszer, talán addig fogok ma is, de leginkább a fővámig vagyok jártas. Borárosig is csak azért mentem, mert szeptember elsején, suliba menet elaludtam és két megállóval a fővám után ébredtem fel, amit kisebb szívroham kísért.

Már-már megszokott, unalmas járat. (…voltam számodra) 

Ezalatt a hosszú villamos út alatt van időm átgondolni az érzéseimet, elmélkedni a múlton, bár tudom nem lenne szabad, de mindig a tiltott dolgok tetszettek. Lehet te is csak ezért bűvöltél el. Előkaptam egy lapot és megkezdtem rövidnek tűnő kapcsolatunk leltárba szedését.

Régóta ismerlek, de csak 43 napig boldogítottad az életem. 

Első nap; megtorpantál, kell ez neked? Biztos érzel? Mennyi kérdés. Megmagyarázhatatlanok. Azt mondtad ez olyan, mint esküvő napján, amikor a vőlegény megtorpan az esküvő elöttiidőszakban. Nem, ez nem olyan.

Második nap;  „Hadd érezzem a meleget, hadd érezzem a hideget. Ez van nekünk megírva, most mi jövünk, sikerek várnak, néha elbukunk. A holdfényben táncolva, hat nincs meg mindenünk?”

Nyolcadik nap; Ma alszunk együtt először. Izgulok. Csak én éreztem jól magam?  Borozunk és elalszunk a tv előtt. 

Kilencedik nap; Együtt tanulunk, pizzát rendelünk, de nem bírjuk megenni, egy hétig pizzát ettem utána. 

Tizenegyedik nap; Másképp viselkedsz. Kicsit kiábrándultál? Én igen. Semleges vagy. Megkezdődik ettől a naptól a folyamatos bizonytalanságom abban, vajon szeretsz e egyáltalán. Talán ezen a napon abba kellett volna hagynunk. Azt mondod nem tudod kellek-e, nem tudod érzel-e. Sokat sírok.

Március 15. tér

Tizenkettedik nap. Újra érzem, te is? azt se tudod mit akarsz. Nem tudsz te semmit. Én se. Ma este megint úgy beszélsz,mint régen.

Tizenhatodik nap; bemutatnál a szüleidnek. Szeretnél látni, hiányzom neked. Engem sosem ijesztettek meg a Te érzéseid. Ha voltak egyáltalán. Akkor téged miért? Szeretsz, hiányzom,miért hazudsz miért miért miért.

Minden áldott nap mást érzel, egyszer szeretsz, máskor löksz el. Elhiteted én kellek, majd úgy döntesz nem állsz készen,szerettelek.. De már megbántam, tiszta szívemmel.

Fővám tér

Eszembe jutott az első találkozásunk. Azóta rád vágyom legbelül. Melletted ébrednék minden nap, a karjaidban. Ehelyett ma reggel más mellett ébredtem, nevét nem tudtam, ez talán segített.

Zsíl utca. 

Megbolondultam. Sosem szerettél, nem vagyok elég jó, megnevettettél. Többet talán nem beszélünk, elfelejtettél.kávécigiéjszakázáscigidumadumacigiKAPhajnali4kolabortv szállj ki már a fejemből.

Utolsó nap, elhagytál. Nem hagysz más választást. Elhatároztam, nem utazom tovább, reméltem veled megismerhetem az ismeretlent. De te esélyt sem adtál. Nem én vagyok neked az a lány. Lezárom a történetünket, elengedlek. Elrakom a tollat és a papírt eldobom az érzéseket. Leszállok, levegőt veszek, mondd utánam: „sosem ismertelek”.

Boráros tér

Ég veled!

Leltár

Volt egy házam, tágas és kényelmes, benne egy üres szoba,

Ott foglaltam imába utolsó kívánságomat.

Volt egy bakancsom, fekete, csillámos.  

Volt egy kabátom, amit immár nem hordok.

Álmaimban gyerekeim voltak, fiú és egy lány,

Voltak könyveim, édesanyám, édesapám.​

Volt egy utam, célom, mégis a kevésbé járt tetszett nekem,

Testvérem, barátaim, szeretőim, kik sosem fogták kezem.

Volt egy rózsám, ma már az is elveszett

Volt egy szívem, amit hagytam kihűlni egy őszi reggelen.

Nem maradt immáron semmim és senkim csak egy üres szoba,

Ahol a gondolataim hangosabbak, mint a zokogásom és a halál zaja.

Leltárom befejeztével felidéztem minden emléket,

Csak téged akartalak, te voltál az utolsó reményem.

Őrizd a szemem, testem, a kihűlt vérem, 

Mondj el egy imát, hogy lelkünk összeérjen.

Nem teheted

Megőrülök, ha rád gondolok; ajkadra,szemedre, csókodra,

Mély tekintetedbe pillantva 

elveszek, 

nincs kiút soha.

Hiányod felemészt, tudom nem tehetem

Nem teheted, hogy rám vágyva 

elhagysz ily hirtelen.

Lágy mosolyod, kezünk érintkezése bennem ég 

Simogass, míg el nem alszom,

Míg el nem ér a sötétség.

Utolsó percek, utolsó szavak, mire vársz?

Csókolj meg, hisz legbelül, tudom csak erre vágysz.

Őrizd a szemem, testem, lelkem, szivem

Radbíztam az életem, te mégis itthagytál

üresen 

Feltártam a bensőd

Feltártam a bensőd már tudom ki vagy

A téli hóesésben a lámpák fénye alatt,

Egy csillagra gondolok mely tegnap hullott darabokra 

A meleg szívem aznap örökre megfagyasztottad.

Finom pillantásod némán ordított

Segítségért kiáltott hogy túléld a másnapot

A hold fénye már nem világít be ablakomon

Te voltal a fény akihez menekültem azon az esti alkonyon

Mennyország kapuján áthaladva visszanézek

Nem téged választottalak..hanem a megszépítő messzeséget

Gondok

         Gondjaid elől hiába menekülsz

Ami egyszer elkezdődik az egyszer be is fejeződik..
Tudtad, hogy az élet várja a szenvedéseid?
Nincs egy perc, mi megnyugtat, minden pillanat elmúlik most véget ér a színdarab.
Emlékké válik, el kell feledned, menekülsz előle..menekülsz mintha meg se torténne.

De gondjaid elől hiába menekülsz.. egyszer el jön érted is
És végül rájössz.. elvesztegetted utolsó perceid


Horváth Dalma Izabella
2017.04.27