*GONDOLATOK HAJNALBAN*

Születés- élet-halál

2.Kérlek, törd össze újra a szívemet.

0.Könnyek gördülnek le arcomról megállíthatatlan gyorsasággal. . 

1.Mindig Te.

8.Csak Te.

0.Csomó a torkomban, belül sajog a mellkasom, minden percben, mikor eszembe jut, hogy megláttalak azon a nyáron, ott, ahol sosem kerestelek volna. A szívemben. *Narancssárga mellényben.*

6.Nem válaszolsz. Megfojt az emléke annak, mikor beszéltünk az ágyon, a gondokról. Szomorú arccal közöltem, nincs közös jövőnk.  Sírtál. Ne sírj. Van.

2.Láttad az üzenetemet. De többet nem fogsz visszaírni. Szétszakadok belülről. Küzdök, hogy elengedjelek, vagy mégse.

8.Te már rég megtetted. Miért? Miért veszed el a reményemet. Az az enyém, nincs hozzá jogod. Tolvaj.

2.Szeretném visszacsinálni. Engedd! Gyengülök. Látni akarlak.

0.Azt mondtad régen, hogy különleges vagyok. Azt mondtad sosem éreztél még ilyet. Miért nem engeded meg magadnak, hogy újra ezt érezd. NEM MÁSSAL. természetesen

1.Kereslek. Mindenhol. Mindenkiben.

8.Bízz bennem. Túl leszek ezen is.

0.(Vagy nem)

7.Piszkos, mocskos múltunk már csak teher lesz, amitől próbálok. Elszökni próbálok. Tőled. Ahogy tanítottad.

1.Nyári estén sétáltunk haza. Környékeden sétáltunk. Elmondtad a legnagyobb titkodat nekem. Erősek maradtunk. Együtt azt is leküzdjük. Mint minden akadályt. Emlékszel?

2.Fogom a kezed. Távolról is. Bár nem akarod. Csak nagyon mélyen. Azzal mit kezdjek.

TEHETETLENSÉG

SEGÍTSÉG

ŐRÜLTSÉG

2.Erdőben voltunk, kissé hűvös szellő megcsiklandozta az arcom. Majd Te is.  

0.Olyan nehezen múlik. Nem segít semmi, csak Te tudnál.

1.Hervadó csendje még a pillanatnak, mikor egymást néztük, szavak se kellettek, de tudtuk, itt a vég.

9.Kertek. Csak egy, de az nagyon. Egyszer az esküvőt szerveztük ott, később a szakítást beszéltük. Vicces. Fájdalmas. Zokogtam, mikor elköszöntünk, de csak utána. Ne láss gyengének.

0.Nélküled egy senki vagyok. Adj értelmet az életemnek.

8.Ismerős dallamok. Az vagy te. Ismerős. Dallam. Régen még ismertem. Szerettem.

0.Éjszakára szeress belém újra. Énekeld a kedvenc számomat, légy újra féltékeny, de közben tagadd, mint régen, légy mocskos, akard, hogy a tied legyek. Felejtsd el reggelre. Megérdemlem.

6.Fáradt vagyok. Iszom egy kávét. El ne aludjon a szerelmem irántad.

Fény

Álmodtam. Megaláztál.

Álmomban megaláztál.

Többet nem látsz belém, méltó sem vagy rá.

Többet nem dobog úgy a szíved mintha maratont futnál.

Többet nem érzel hasonlót se mint nálam.

Így döntöttél és végül én kacagok,

Mert én érezni fogom mindazt, amirol te csak álmodsz.

Válaszd a semmit, én a mindent 

Minden, kivéve a te személyed.

Jobb is így. Megaláztál. 

Nem kellesz többé, feladtál.

Érzéseimet semmibe vetted, nevettél. Azt hiszed jobb lesz csak mert felszínesen elengedtél. 

Neked biztos, te gyáva,

Félhetsz mert én erősebb vagyok nálad.

Belül viszont sír a lelkem téged gyászol,

Te meg várod a sorod, a pokol már lángol. 

Minden érzésemet kukában tartom, szívemet lelkemet,  

Ott van nézd csak, nevess, egykor azokat szeretted 

Most már elmész mellette, még le is köpöd

Nemlétező érzéseid és emléked is könyörög.

Nevetséges 

Neked úgy is mindegy te érzéketlen.

Semmit nem érző,

Felejthető

Lehetetlen

Téged elhagyva rád se nézve 

Örülök, hogy a múlté vált emléke

Arcodnak, érintésednek, ami nem méltó hozzám,

Ámítás és álom, hogy abban bíztam, az voltál.

Bár nem is mertelek volna téged nem ismerni meg  

... mindenki boldog lenne.

Főleg én 

Aki viszont már látja a fényt, a kiutat.

A sokat emlegetett alagút legvégén.