Feltártam a bensőd már tudom ki vagy
A téli hóesésben a lámpák fénye alatt,
Egy csillagra gondolok mely tegnap hullott darabokra
A meleg szívem aznap örökre megfagyasztottad.
Finom pillantásod némán ordított
Segítségért kiáltott hogy túléld a másnapot
A hold fénye már nem világít be ablakomon
Te voltal a fény akihez menekültem azon az esti alkonyon
Mennyország kapuján áthaladva visszanézek
Nem téged választottalak..hanem a megszépítő messzeséget
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése